Hajópincér
iskola
Milyen pincérnek lenni egy luxushajón? Interjú Viktorral egy végzett Hallgatónkkal
Interjú Viktorral, aki 2018 tavaszán jelentkezett a veszprémi Hajópincér Iskolába. A pincér tanfolyam mellett, bármixer és német nyelvi tanfolyamokra esett a választása. Az alapképzések után felvételizett az egyik folyami hajós partnerünk tanulmányi programjára. Sikeresen felvették, így augusztusban részt vett egy intenzív, szakmai- és nyelvi továbbképzésen. Sikeres vizsgája után pedig szeptember közepén már el is utazott Amszterdamba, ahol felszállt élete első hajójára.
Viktor 1 év után újra a HajóPincér Iskolában.
Hajópincér: Szia Viktor! Köszöntelek ismét az iskolában! Mesélj kicsit, kérlek, hogy miért döntöttél úgy alig több, mint 1 évvel ezelőtt, hogy PINCÉR leszel?
Viktor: Szia! Jó újra itt lenni. 1 évvel ezelőtt még nem is mertem komolyan belegondolni, hogy amit tervezek, az valóra válhat. Korábban sofőrként dolgoztam egy pénzszállító cégnél. Túlórákkal, mindennel együtt kb. 170 ezer Ft-ot kerestem havonta, így a legnagyobb motivációm a pénz volt. Ez a csekély fizetésem itthon arra volt elég, hogy minden hónapot túléljek, de álmodozni nem tudtam sem lakásról, sem egy jobb kocsiról, vagy épp nyaralásról. Még egy éttermet is át kellett gondolnom és inkább választottam egy pizzériát. Szóval egyértelműen azért gondolkoztam a változtatáson, mert pénzt akartam keresni, de amúgy nem akarok külföldön maradni életvitelszerűen.
Hajópincér: Miért éppen a pincér képzés mellett döntöttél?
Viktor: Korábban nem dolgoztam vendéglátásban, nem voltam tapasztalt és a nyelvtudásom is éppen csak pötyögött, így tudtam azt, hogy ha normális munkát szeretnék, normális pénzért, akkor kell fejleszteni a tudásomat. Egyébként szeretek emberekkel foglalkozni, így jó ötletnek tűnt a vendéglátás és a hajópincér tanfolyam. Gondoltam gyorsan megtanulom és irány a hajó. Nem bántam meg, szeretem a munkámat. Ha választhatnék valami mást, akkor sem tenném. Jó dolog egy exkluzív folyami hajón kiszolgálni a vendégeket. Azt hiszem büszke lehetek magamra.
Hajópincér: Anélkül, hogy a pénztárcádban turkálnék, elárulod, hogy anyagilag is megérte váltanod?
Viktor: Mindenképpen! A fizetésem több részből tevődik össze. Van egy alap fizetésem, amit minden hónapban garantáltan megkapok a bankszámlámra. Ez a korábbi, itthoni fizetésemnek több, mint a kétszerese. Ehhez nem is nyúlok, hiszen a hajón a szállásom és a teljes ellátásom is ingyen van. Az alapfizetésemre pedig kapok borravalót mindig. A folyami hajón van egy „kötelező” borravaló, amit a vendégek tudnak és adnak is. Ezt egyenlő arányban osztja szét a hajó vezetése, így mindenki kap belőle. Még azok is, akik a konyhán dolgoznak és soha nem találkoznak a vendégekkel. Illetve én pincérként közvetlenül vendégekkel dolgozom naponta többször is, így extra borravalót is kapok, ha jól dolgozom. Szóval nincs okom panaszra. Ha esetleg a borravaló nem is kimagasló, akkor is minimum a háromszorosát keresem az itthoni, korábbi fizetésemnek.
Munka közben.
Egyébként még a borravaló nagy részét is félre tudom tenni, mert nem kell semmire sem költeni. Egy-egy sörözésre, kávézásra, étteremi kajálásra költök, vagy például ajándékokra a családomnak és néha veszek magamnak ruhákat, de ennyi a kiadásom. Szóval nagyon szépen tudtam gyűjteni az elmúlt 10 hónapban és már látom, hogy ha így folytatom, akkor a kitűzött céljaimat meg tudom majd valósítani. És persze az is nagy előny, hogy rengeteg európai városba eljutottam a hajózásnak köszönhetően. Habár otthonról sem tűnik elérhetetlennek egy hosszú hétvége például Amszterdamban, de nekem mégis az volt, hiszen a fizetésem kb. felét kellett volna elkölteni egy ilyen kiruccanásra és az nem ment. Szóval most van egy stabil munkám, annyit keresek, amennyivel elégedett vagyok, és még utazom is.
Hajópincér: Említetted, hogy a szállás és a teljesen ellátás ingyenes. Kérlek mesélj, hogy milyen körülmények között élsz a hajón.
Viktor: Én egy kétszemélyes kabinban lakom a hajó alsó szintjén és egy indonéz szobatársam van, aki teljesen normális. Van egy pici ablak a kabinon és persze saját fürdőszobánk van, amit csak ketten használunk. Az étkezésnél általában ugyanazt esszük, mint a vendégek. Napi 3-szori főétkezést biztosítanak, de ha megéhezem, akkor a konyháról tudok kérni például egy szendvicset. Egyébként nagyon bőséges a kaja. Annyit eszünk, amennyit akarunk. Sőt, az étteremvezető azt is megengedi, hogy ne a személyzeti étteremben együnk, hanem a vendégek éttermében. Nagyon jó arc.
Hajópincér: A kollégák is azok, vagy volt esetleg valakivel konfliktusod?
Viktor: Alapvetően mindenki jófej, segítőkész, csapatjátékos, DE véleményem szerint minden munkahelyen van általában 1 ember, aki nem éppen az. Nálam is így történt. Volt egy kollégám az étteremben, aki nagyon csesztetett és olyan hangon, hangnemben, ami nekem nem felelt meg. A megoldás annyi volt, hogy szemtől szemben elmondtam neki, hogy ha én megadom felé a tiszteletet, akkor ezt tőle is elvárom, vagy pedig nem kell beszélgetnünk egymással. Számomra is meglepő módon ez a beszélgetés hatásosnak bizonyult, mert utána „normálisabb” lett.
Hajópincér: Sok olyan „információt” lehet olvasni például a neten, hogy a hajón való pincérkedés rabszolgamunka. Mi a véleményed erről?
Viktor: Az én tapasztalatom teljesen más. Ennél a cégnél, ahol én dolgozom, egy legdurvább napon 11 órát, egy lazább napon 8-9 órát dolgozunk kb. Igaz, szabadnapunk nincs nagyon, minden nap kell dolgozni, de én nem érzem azt, hogy ez „rabszolgamunka” lenne. A munkaidőm az étkezési időkre korlátozódik, így egyszerre 3-4 óránál többet soha nem dolgozom. Mindig van pihenő idő. Ilyenkor vagy leszállok a hajóról és kicsit sétálgatok a városban, ahol éppen áll a hajó, vagy vásárolgatok, vagy esetleg eszek valamit. De előfordul, hogy nincs kedvem leszállni, akkor pihenek a kabinban.
Kb. 2 hetente pedig kapunk egy teljes szabadnapot. Az nagyon fura. Ilyenkor kb. 10-kor kelek fel és azt sem tudom, mit csináljak. Egyébként szeptember közepén utaztam ki hajóra és novemberben 1 hónapig szabadságon voltam. Aztán december elején kezdtem, majd január elején már jöttem is haza és március végéig voltam szabin. Most pedig megint itthon vagyok 2 hetet júniusban, szóval el tudom képzelni, hogy még évekig ezt csináljam.
Hajópincér: Egyébként az első napokban, hetekben is ennyire pozitív voltál?
Viktor: Húúúú ..... hát nem. Az első héten kb. naponta 3-szor akartam hazajönni, pedig nem volt semmi baj. Aztán a második héten már csak 2-szer J Belecsöppentem egy új, ismeretlen világba. Hirtelen minden megváltozott. Egy új országban, egy új munkahelyen és egy teljesen új csapatban voltam. Aztán bevillant a cél, hogy sosem adom fel, mert ha hazamegyek, akkor életem végéig egy lúzer leszek és sohasem fogom semmire sem vinni az életben. Nagyjából 1 hónap után kezdtem magam otthon érezni. De szerintem ennyi idő kell minden új munkahelyen. Jelenleg pedig már nem egyedül hajózóm. Megismerkedtem egy lánnyal és így még könnyebb a hajós élet.
Szóval nagyon köszönöm ezt a lehetőséget az iskolának. Az egész életem megváltozott és nem bánok egyetlen dolgot sem. Ha újra kezdeném, ismét beiratkoznék a Hajópincér Iskolába.
Luxushajón Te is 450.000-850.000 Ft-ot is kereshetsz havonta, amivel néhány éven belül megalapozhatod az életedet. Jelentkezz Pincér képzésre és felkészítünk minden váratlan helyzetre! Pincér képzés - Jelentkezz most!
Te is szeretnél hajón dolgozni, de nem tudod hol is kezdj neki, akkor segítünk Neked.
Jelentkezz tanfolyamunkra és 4 hónap múlva már Neked is lehet egy nagyon szuper életed.