Hajópincér
iskola
Hajónapló 7. rész - Az első út tapasztalatai
Miami Beach – hajóról!
Ahogy elhagytuk a kikötőt (ami nem ment azért túl gyorsan, meg kell hagyni), egy szűk „csatornán” keresztülhaladtunk, a két oldalon hatalmas, 50-80 emeletes gyönyörű épületeket láttunk, majd a privát nyaralók következtek, amelyekhez természetesen egy-két yacht is tartozott. Az úton mindenféle luxusautók, luxusmotorok haladtak. Tűzött a nap, kéklett a víz, tiszta Amerika volt! Lassan elértük a híres Miami Beach területét, ahol hosszan láthattuk az egész partot. Gyönyörű kékeszöld volt a víz, fehér fodrokkal csapkodta a partot, és természetesen tele volt turistákkal az egész. Ezt elhagyva kiértünk a nyílt vízre. Ezt meg is éreztük picit, itt már kezdett hullámozni a hajó. Persze, nem durván, csak éreztük, hogy vízen vagyunk. Én soha nem bírtam a kocsikázást, buszozást hosszú távon, mindig rosszul voltam, de a hajón semmi ilyesmi nem történt velem. Illetve, egyszer, de arról majd a későbbiekben mesélek.
Mi az a „port manning”?
Visszamentünk a Crew Bárba, és Alma elmondta, hogy az elkövetkező 4 nap alatt „port manningen” leszünk, ami azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk el a hajót… A hajós munkának ezek szerint vannak negatív oldalai is.. Nagyon csalódottak voltunk…Bár, megnyugtatott minket, hogy majd a következő 3 napos út során, és azt követően már kimehetünk majd mindenhol, úgy fogja tartani nekünk az órákat, hogy legyen időnk strandra menni, vásárolni, szétnézni. Vásárolni nem nagyon akartunk, mert senki nem vitt magával túl sok pénzt, csak annyit, amennyit ajánlott a cég (200 dollárt, ha jól emlékszem). Ebből tulajdonképpen csak vizet kellett vennünk, mert bár elvileg van iható víz a hajón, nem nagyon ajánlották a többiek, hogy azt iszogassuk. Úgyhogy a Crew Bárban minden nap vásároltunk vizet (1 dollár volt egy másfél literes palackos víz). Alma elmondta, hogy fizetést a „college” után fogunk kapni, mielőtt átmegyünk majd a másik hajóra, szóval, 3 és fél hétig kellett gazdálkodnunk az otthonról hozott pénzünkből.
A „port manning”-re visszatérve, akkor még nem értettük a lényegét, ám később kiderült, hogy minden hajón, minden egyes út során a személyzet bizonyos százaléka „port manninges”, azaz nem hagyhatja el a hajót. Ez azért volt, mert ha a kikötőben valami vészhelyzet alakulna ki a hajón (tűzeset, vagy bármi más), akkor a „port manningesek” feladata a mentés, vagyis, azoknak a vendégeknek a kijárat felé terelése, akik lusták elhagyni a hajót. Mert voltak ilyenek is szép számmal, számomra meglepő módon…Sosem értettem, minek jönnek hajózni, ha nem szállnak le. Egész nap a hajón maradtak, és zabáltak…
Persze, ez sokkal költségkímélőbb volt, mint kimenni a partra, és költekezni. Viszont, így nem láttam értelmét a „nyaralásuknak”, mígnem egyszer fel nem világosított az egyikőjük. Egy öreg néni volt, azt mondta, sokkal olcsóbb neki a hajón tartózkodni, mint otthon, mert itt annyit ehet, amennyit akar, ha valami baja esik, a hajóstársaságnak fizetnie kell az orvosi ellátását, és amíg a hajón van, nincs otthoni rezsiköltsége sem…És, a lényeg, hogy minél többször jön valaki az adott céghez nyaralni, annál nagyobb kedvezményekre tesz szert. Így már érthető, miért vannak olyanok, akik egyszerűen nem hagyják el a hajót a kikötőkben sem…(Na, őket hívja a hajós szleng úgy, hogy „barrato”-k… :D Nem „barátok”! :D A „barrato” spanyol szó, jelentése olcsó, smucig, és még fokozhatnám… :D)
Ha Te is biztos alapokkal szeretnél kimenni dolgozni a hajóra, jelentkezz Hajópincér tanfolyamra és felkészítünk minden váratlan helyzetre! Hajópincér tanfolyam
Crew Bár!!!
Első napunk oktatása véget ért, lementünk csapatosan vacsorázni, és megbeszéltük, hogy kihasználjuk ezt a 3 és fél hetes „pihenőt”, amíg nem kell keményen dolgoznunk, vagyis, minden este Crew Bározunk. J Igaz, hogy sosem maradtunk túl sokáig, mert másnap „korán”, 8-kor mindig kezdődtek az óráink. Első este, ahogy felmentünk a bárba, már voltak egy páran – a szintén korán kelők… Az éttermeseknek és bárosoknak még se hírük, se hamvuk nem volt este 8 körül, mert ők akkor még javában dolgoznak. Ilyenkor inkább az olaszok voltak sokan („officerek”, vagy matrózok), és kézzel-lábbal magyaráztak egymásnak. J Nagyon viccesek voltak, az angol tudásuk nagy átlagban szinte nekik volt a leggyengébb, legalábbis az európaiak között. Ennek ellenére viszont mindent el tudtak magyarázni, és nem zavartatták magukat, ha nem jutott eszükbe egy-egy szó angolul, simán benyomták olaszul, és természetesnek vették, hogy megérti az, akinek szánják...
Furcsa világ ez
A Crew Bárban (is) jól éreztük magunkat, kezdtünk feloldódni, és mindenki nagyon kedves volt velünk. Minél több időt töltöttünk ott, annál többen jöttek. Első körben a táncosok érkeztek, a show műsor után, még át sem öltöztek teljesen, hatalmas műszempilláikkal, 15 kg-os sminkjükkel illegtek a pulthoz, rendeltek rengeteg italt maguknak, és egy-két órával később zengett tőlük az egész bár. Ők szinte mind vagy amerikaiak, vagy angolok, kanadaiak, esetleg ausztrálok voltak. Volt köztük egy pár cicafiú is, melegek, akikkel tulajdonképpen előtte nem is találkoztam ennyire közelről. Nagyon aranyosak voltak, és nagyon viccesek. A hajón egyébként elég sok a meleg, talán azért, mert kint nincs diszkrimináció (nem lehet!), és oda menekülnek, mert ott jól érezhetik magukat, azok lehetnek, akik valójában. Furcsa világ ez, nagyon összetett, kívülállónak szinte elképzelhetetlen.
Te is szeretnél hajón dolgozni, de nem tudod hol is kezdj neki, akkor segítünk Neked.
Jelentkezz tanfolyamunkra és 4 hónap múlva már Neked is lehet egy nagyon szuper életed.