Hajópincér
iskola
Egy pohár pezsgő
A világon előállított összes szénsavas bor mintegy negyede a karácsony és szilveszter közötti időszakban kerül eladásra, ami nem meglepő, ha arra a hagyományra gondolunk, hogy az újévet még annak a maroknyi absztinensnek is pezsgővel illik köszöntenie, akik egyébként egész évben még csak rá sem néznek szeszes italok palackjaira.
Miért pont a pezsgő?
Az természetesen nem lehet kérdés, hogy valamit inni kell ilyenkor, de miért pont a habzó ital kapta ezt a megtisztelő szerepet? Már a babiloniak is nagyon komolyan vették az új év közeledését. Az akítu idején tizenegy napon át tartó rituálé vette kezdetét, aminek a végén az úri nép végre nekiláthatott a lakomának. Az egyik szertartás során a főpap felpofozta a királyt, és jó erősen meghúzta annak füleit. Ha a király elsírta magát, az jel volt a következő évi termésre nézve. Gondolom, ebből lett elege az egyik királynak, amikor bevezette az álkirályság intézményét. Kiválasztottak egy rendkívül szerencsés rabszolgát, aki 11 napon keresztül uralkodhatott, és kivehette részét mindenféle királyi pompából. A tizenegyedik napon –érdekes módon pont ekkorra esett a lakoma– lefejezték, és visszakerült az eredeti uralkodó a trónra.
Hellászban már jóval szofisztikáltabb formát öltöttek az effajta ünnepségek. Dionüszosz a bor és a vidámság istene volt. A titánok azonban féltékenyek lettek erre a nagy vidámságra –vélhetően nem ittak elég bort–, ezért megölték és feldarabolták, hogy ne tudja magát újraéleszteni. Pallasz Athénének hál’ istennek sikerült eltemetnie Dionüszosz szívét, és ebből hajtott ki a világ első szőlőtőkéje. Az ő tiszteletére rendezett dionüsziákon egy húzásra kellett meginni három liter bort. Szívmelengető a tudat, hogy ezt a szép antik hagyományt a sokat szidott fiataljaink egy kivételes rétege a mai napig ápolja.
A rómaiak fénykorában a 365 napból 159 ünnepnapnak számított, amiből 93 államilag finanszírozott lerészegedést jelentett. A legnagyobb ilyen ünnepek a téli napforduló idején tartott szaturnáliák és bacchanáliák voltak. Nem lehet véletlen, hogy ebből az időszakból származik az első esetleírás a delirium tremens-ről, vagyis a hallucinációkkal járó idült alkoholmérgezésről.
A felső tizezer itala
A középkorban a kereszténység térnyerésével nyilvánvalóan továbbra is Krisztus vére maradt az ünnepségek főszereplője. Miután a 17. században valaki kitalálta, hogyan kell egy palack borba százmillió buborékot rakni (igen, ezt állítólag megszámolta valaki), egyre divatosabbá vált a felső tízezer körében a pezsgőfogyasztás. Egyelőre csak a legtehetősebbek engedhették meg, hogy „csillagokat igyanak”, mivel akkoriban meglehetősen körülményes volt egy palack előállítása. A még nem teljesen kierjedt bort tavasszal vastag palackokba töltötték, amit Portugáliából hozatott, parafából készült dugókkal lezártak. A borban lévő cukor így a palackban tud átalakulni szén-dioxiddá és alkohollá. Ezt nevezzük másoderjedésnek, itt kerülnek a borba a buborékok. Amikor ez végbement, óvatosan kinyitották az üveget.
Ennél a szakasznál az üvegek 20%-a felrobbant a túlnyomás miatt, de jelentős mennyiségű pezsgő végezte a földön az intenzív habzás miatt is. Ezután lassan átöntötték a kész pezsgőt egy másik palackba, így a seprő (elhalt élesztő, darabos, növényi részek) nem kerültek bele az új üvegbe. A jelentős veszteségek és a robbanások okozta sérülések miatt érthető, hogy még a 19. század elején is csillagászati ára volt egy-egy üveg habzó bornak.
Mára már tökéletesítették az eljárást, így mindegy évben annyi champagne-t gurítunk le torkunkon szilveszterkor, amivel megtölthetnénk 20 olimpiai úszómedencét. Ha ezzel a rítussal az isteneket nem is vidítjuk fel, de a francia bortermelőket mindenképp.
À votre santé!
Te is szeretnél hajón dolgozni, de nem tudod hol is kezdj neki, akkor segítünk Neked.
Jelentkezz tanfolyamunkra és 4 hónap múlva már Neked is lehet egy nagyon szuper életed.